Rohanó világunk telis-tele van az egészségünkre káros, szintetikus dolgokkal. Ételeink és gyógyszereink is sok esetben hagynak némi kívánnivalót maguk után. Az ember óhatatlanul keresi azokat a dolgokat, körülményeket, amikkel megőrizheti, adott esetben visszanyerheti egészségét.
E rövid cikkben egy olyan dologról szeretnék írni, aminél természetesebb dolgot keveset tudnánk mondani, ráadásul ismerete ősidőkbe nyúlik vissza.
Az aromaterápia illóolajok segítségével ápolja testünket és lelkünket. A növényekből nyert olajokat használhatjuk sebgyógyításra, gyulladáscsökkentésre, szépítkezésre, de még a háztartásban is megvan a helyük.
Az illóolaj a növény lelke. A növények szirmában, a levelében, a szárában, a gyökerében, a termésében vagy a magvában koncentrálódik az értékes olaj, ami illatuknak is forrása. Az aromaterápia egy olyan holisztikus gyógymód, mely illóolajok és növényi olajok segítségével állítja helyre a test és a lélek egyensúlyát. Bizonyított tény, hogy az illóolajok a bőrbe masszírozva perceken belül bekerülnek a véráramba, így nem csak a masszírozás helyén fejtik ki jótékony hatásukat, hanem szervezetünk egészére hatnak. Konkrét gyógyítási célra is használhatók, hiszen egyes illóolajok csökkentik a gyulladást, segíthetik a sebgyógyulást és jól kiválasztva némely bőrbetegség esetén is enyhíthetik a tüneteket.
Milyen gyorsan hatnak az illóolajok?
22 mp A molekulák elérik az agyat.
2 perc A vérképből is ki lehet mutatni.
20 perc Elérik testünk minden sejtjét.
Az aromaterápia elnevezést először 1928-ban Dr. René Maurice Gattafossé francia vegyész használta, aki azt tapasztalta, hogy a kezén lévő égett seb a rácsöppentett levendulaolajtól hamar begyógyult. De annak ellenére, hogy a modern aromaterápiáról csak 15-20 éve beszélhetünk, az ősi aromaterápia felfedezőinek Egyiptomot tartjuk, akik már időszámítás előtt 4500 évvel bizonyíthatóan alkalmazták ezt a gyógyító terápiát. Az ókorban az illatos kenőcsöket isteni eredetűnek tekintették és a gyógyításban is használták. Ezért az ókori egyiptomiakat tartják az aromaterápia felfedezőinek, a régészek ugyanis olajmaradványokat találtak, amikor felnyitották az i.e. 3000-ben uralkodó Ménész király sírkamráját, de Tutanhamon fáraó sírkamrájában is illóolajokat tartalmazó vázákat találtak. Feltételezések szerint az elhunytak mellé eltemetett illóolajokat a túlvilágra szánták az előkelőségeknek, hogy ott se szenvedjenek hiányt a csodaszerekből. Nemcsak gyógyításra, hanem csábításra is használták az olajokat, az egyiptomi parfüm abban az időben olyan híres volt, mint most a francia kölnik. Az egyik épen maradt templom falain több parfüm részletes leírása is megtalálható.
Az ókori Kínában is jól ismerték az aromákat. Az i.e. 2700 körül írt Nagy Gyógynövénykönyv 365 gyógynövényt sorol fel, nagyjából minden napra jutott egy. Szinte mindent tudtak, amit a mai szakemberek, akik nagyjából 400 féle olajat használnak. Indiában is ismerték és használták az illóolajokat ebben az időben, az ajurvédikus gyógymód, melynek alapja az illatos olajok alkalmazása, nagyjából 3000 éves múltra tekint vissza. Az egyiptomiakhoz hasonlóan a görögök is ismerték az olajok előnyös tulajdonságait. Hippokratész, akit az orvostudomány atyjának neveznek, az olajok használatát ajánlotta a pestis megelőzésére, Athén utcáin pedig olajjal töltött füstölőket állítottak fel a betegség megelőzésére.
Az ókori Rómában állítólag Néró házát egy csőrendszer hálózta be, ezen keresztül különböző illatanyagokat juttatott be a szobákba. Julius Caesar idejében pedig az emberek a nyilvános fürdőkben testmasszázst is igénybe vehettek, amelyhez természetesen illóolajokat használtak. Nemcsak külsőleg alkalmazták a csodaszert. Az ókori görögök és rómaiak rózsaolajat használtak az étkezésekhez, mert úgy vélték, hogy ez az olaj segíti a májműködést és az emésztést is. A kor híres orvosa Dioszkoridész ekkoriban alkotta meg máig ismert tankönyvét, amiben már részletesen írt az illóolajokról is. Perzsiában élt egy Ibn Szína nevű filozófus és orvos, aki az aromás anyagok és fűszerek felhasználásáról írt könyvében, valószínűleg ő lehetett a lepárlás feltalálója.
A korai középkorban a fürdőzéssel és az orvoslás fejlődésével együtt az illóolajak használata is háttérbe szorult. A keresztes lovagok ugyan elhozták magukkal az olajakat és illatszereket Európába, de ez a testápolás „színvonalán” és gyakoriságán nem sokat változtatott. Az olajokból illatszereket készítettek, melyeket főként a kellemetlen szagok elnyomására használtak, a fürdés akkoriban nem volt divat. A gyógy- és fűszernövényeket a kolostorok kertjeiben nevelték a szerzetesek. Ők készítették az illóolajokat és gyógyító hatásukat újra felfedezve alkalmazták is azokat. Később, a XVIII. század végéig járták egész Európát a gyógyfüveket és olajokat áruló „doktor” titulussal ékeskedő árusok, de a kereskedelemnek véget kellett vetni, ugyanis mérgező anyagokkal is házaltak. A herbalizmus tudománya nemzedékről nemzedékre szállt, amíg a XIX. században a mesterséges gyógyszerek megjelenésével jelentőségük csökkent.
Dr. René-Maurice Gattefossé illóolajokkal gyógyította az első világháborúban sebesülést szerzett katonákat.
Később Marguerite Maury, akit a modern aromaterápiás gyakorlat alapítójaként ismernek, kutatásai során felismerte az aromás molekulák aktív zónájának értékét, különös tekintettel a belégzés és a bőrön át felszívódás útján való felhasználásukra. Európa-szerte tartott előadásokat az illóolajok általa felfedezett tulajdonságairól, hatásairól. Aromaterápiás klinikákat alapított Párizsban, Svájcban és Angliában. 1962-ben és 1967-ben nemzetközi díjakkal ismerték el az illóolajok és a kozmetológia terén végzett kutatásait. A dolog aztán pár évtizedre háttérbe szorult, hogy aztán a kilencvenes évek wellness-forradalmával világszerte elterjedjen. Az illóolajokat már párologtatva, masszázsolajként, vagy fürdővízbe téve használták. Eleinte csak a minél teljesebb kényeztetés kedvéért, aztán egyre változatosabb gyógyító hatásokat tulajdonítva az illatanyagoknak. Az aromaterápia ma is reneszánszát éli.
Az aromaterápia az illóolajos növények és a belőlük előállított illóolaj használatán alapuló gyógyeljárások összessége.
Az aromaterápiában csak ismert eredetű, megfelelő technológiával előállított, szennyeződésektől mentes, kellően tisztított és kifogástalan minőségű illóolajok alkalmazhatóak.
Az aromaterápiában használatos illóolajok, csak botanikai tisztaságúak lehetnek. Pl. a kamilla név háromféle illóolajat is jelölhet. A római kamillát (Anthemis nobilis), a német kamillát (Matricaria recutita) és a marokkói kamillát (Ormentis mixta). Bár mindhárom növény ugyanabba a botanikai családba tartozik, mégis valamelyest eltérő jellemzőkkel bírnak, ezért nem keverendők össze.
Ugyanabban a növényben többféle illóolaj lehet, más a levélben, más a virágban, más a termésben.
A narancsfa gyümölcse adja a, pl. a narancsolajat, a levelek és a hajtások petitgrain-olajat, míg a virágok a neroli olajat. A három, ugyanazon növénytől származó illóolaj összetétele, illata és hatása is különböző.
Az illóolajok jelentősége a növények életében, hogy a virágok illatát eredményezik, ezzel csalogatva a megporzást végző rovarokat. Más növények ezzel ellentétben kellemetlen szagukkal elriasztják a kártevőket, visszaszorítják a fertőzéseket. Az illóolajok hozzák működésbe és szabályozzák a sejtek anyagcseréjét, a fotoszintézist, valamint a sejtlégzést. Segítségükkel vészelik át az időjárás és környezeti változások megrázkódtatásait. Az illóolajok regenerálják és oxigénnel telítik a növények immunvédelmi eszközeit. Oxigénnel telített molekuláik hatékonyan szállítják a test sejtjeinek a táplálékot. A test táplálkozási hiányosságait, gyakran oxigénhiány okozza. Következésképpen, az illóolajokban található oxigénnel telített molekulák segíthetnek a testnek a táplálék fogadásában és feldolgozásában, hogy fenntartsa az egészséget.
A növények illóolaj tartalma igen változó. A legtöbb olajos növény adott részében 1-5 % körüli mennyiségben halmozódik fel az illóolaj, de vannak olyan növények, ill. növényi részek (pl. rózsasziro, citromfű hajtás), amelyekből mindössze 0,01-0,1 %-nyi illóolaj nyerhető ki. Terápiás értéke csak a 0,01 %-ot meghaladó illóolaj tartalmú növényeknek van.
Példaként áljon itt a feketekömény mag összetétele.
Nedvesség 4-6 %. Hamu 3-14 %. Rost 6-36 %. Fehérje 20-23 %. Szénhidrát 29-37 %. Olaj 34-39 %. A számunkra érdekes esszenciális olaj mindössze 0,5-1,5 %. Legfőbb hatóanyaga a thymokinon pedig, mely általános gyulladáscsökkentő hatással bír, mindössze 0,0-0,75 %.
A környezeti tényezők lényegesen befolyásolják az illóolaj összetételét és tartalmát. Felhős, esős időben, a reggeli órákban az illóolaj hozam mindig kevesebb, mint napos, felhőtlen, meleg időben, a déli órákban.
Az illóolajok szobahőmérsékleten folyékony halmazállapotúak, intenzíven párolognak. A ruhán, papíron nem hagynak maradandó foltot. Jellegzetes illatú vegyületek, nem avasodnak. Illatuk azonos az eredeti növényével. A színtiszta, higítatlan illóolaj nagyon tömény. Minden illóolajat sötét üvegben és kb. 18-20 °C hőmérsékleten kell tárolni. Zárjuk le az üveget használat után. Minél több az oxigén mennyisége az üvegben, annál könnyebben romlik az olaj minősége.
Az illóolajok helyes szaglása. Kinyitjuk az üveget és kb. 10 cm távolságból szagoljuk meg, így az illat először enyhe tónusban bontakozik ki, pont olyan illat lesz, mint amit párologtatásnál érzünk. Majd szagoljuk meg az üvegnél.
A gyümölcsök nem tartalmaznak illóolajat, kivéve az egyes citrusféléket. A helyenként kapható gyümölcsillatok vegyi úton előállított, mesterséges termékek. A banán, alma, kókusz, mangó, őszibarack, körte, ananász, málna, eper, görögdinnye, sárgadinnye illóolajként árult aromái szintetikus vegyszerek.
A „természetazonos” igen félrevezető jelző, mert a természetazonos színezékek és adalékok vegyészeti úton előállított kőolajalapú termékek, melyeket azért fejlesztettek ki, hogy az eredetihez hasonló illatokat és ízeket állítsanak elő. A kutatók az illatok utánzására törekednek. Míg az illóolaj illatának utánzására kb. 12 kémiai összetevő kell, addig a valódi illóolajokban esetenként több száz összetevőt találunk. Némelyik összetevőből annyira kevés van, hogy azokat nehezen vagy lehetetlen azonosítani, mégis sokszor ezeken múlik egy-egy illóolaj hatékonysága.
A tökéletes tisztaságú, növényi formájából kinyert, eredetiségéből mindent megőrző esszenciális olajok nagyon komoly terápiás hatással bírnak.
Egyetlen példát szeretnék csak felhozni.
Az amerikai székhelyű doTERRA cég elkötelezett híve a minőségnek. Az általuk létrehozott CPTG, Tanúsított, Tiszta, Terápiás Minőség minőségi protokoll, 5 különböző analitikai módszert alkalmaz, hogy biztosítsa a doTERRA esszenciális olajok tisztaságát és hatékonyságát.
A doTERRA Balance, „Egyensúly” névre keresztelt olajkeverékének terápiás hatását hozom példaként, mely egy a sok közül. A legfelső képen egy hagyományos gyors reggeli vérminta mikroszkóp alatt készített képe. A vörös vértestek jól láthatóan egymáshoz vannak tapadva, ami sajnos ma elég általánosnak mondható. Ezután 1 csepp Balance esszenciális olajat cseppentettünk a bőrre. Az eredmény 1 perc múlva látható a második képen. Jól látszik, hogy az addig egymáshoz tapadó vörösvértestek szépen szétválnak egymástól. A harmadik képen 10 perc elteltével tapasztalt állapot látható. Mondhatjuk, harmonikus állapot. A szétvált vörösvértestek jóval több oxigént tudnak a sejtekhez szállítani, ami egészséget és gyógyulást hozhat soka esetben. Sportolók esetében ez nagyon komoly és mérhető többlet teljesítményt jelent.
Ez az olaj egy kiragadott példa, de minden szervrendszerhez és működéshez megtalálhatóak a gyógyító esszenciák. Fontos megjegyezni, csak terápiás minőségű olajoknál érhetjük el a várt eredményeket.
Az esszenciális olajokkal jelenleg is nagyon kiterjedt vizsgálatok folynak.
Komoly eredményeket várhatunk egészségünk terén mind megelőzésben, mind gyógyulásban.
2019.
Ulicska Tamás